Történelem

Falu történelme

Kéménd az érsekújvári járás keleti részén helyzezkedik el. Nyugati része sík vidék. Keleti felének nagy része dombos jellegű, erdővel és szőlővel beültetett terület. Vízgazdálkodás szempontjából is előnyös a falu helyzete, mivel területét ketté szeli a Garam folyó, míg északi részének egy szakaszán a Szince és a Sári patak folyik. A település földrajzi adottságai nagyon jók, kiváló gabona és szőlőtermelő vidék. Valamikor kendert is termeltek . Erről a Garam partján még ma is "Kenderláb" néven ismert terület tanúskodik. A falutól délre található a "Sósok".Ritka növényzete a vasvirág, mely egész évben virágzik. 
A községben végzett ásatások leletei még az őskort idézik. A helység először Camend néven szerepelt. Már a rómaiak idejében lakott hely volt. Kéménd mindig is a népek országútján feküdt, és ezt nemegyszer meg is sínylette. Számtalanszor a hadi forgandóság rombolta lakóinak erejét.
173–at írt a krónika, mikor a Garam folyó mellett vívta meg csatáját Marcus Aurelius római császár a kvádok és markománok egyesített seregei ellen. Ebben az ütközetben vett részt Donatus légionista, aki a késő középkori Európa időjárás szentje lett. Erről az eseményről a szentek legendájában a következőket írják: 
Donatus mint a menydörgős légiónak – legio fulminata – volt a tagja, amely a Garam mellett döntő csapást mért a markománok ellen. Ezt a csatát még a római Marcus Aurelius emlékoszlop egyik reliéfjén is megörökítették. A csata hatására óriási égiháború tört ki. Az eső a markománok íjainak húrját eláztatta,a mennydörgés pedig megrémítette és szétszórta a már-már győzedelmeskedő sereget. Marcus Aurelius légiói viszont áldott italhoz, és győzelemhez jutottak. Donatus a csata egyik résztvevője utóbb mint veterán Rómába került. Itt kereszténnyé lett, majd mint vallásos mártír halt meg. Katakombába rejtett tetemét 1552-ben a római Szent Ágoston katakombából a Rajna menti Münterfeld kolostorba vitték. Ettől az időtől kezdődik a szent kultusza. A szentet a képen római légiós öltözetben ábrázolják, a kezében villámköteget tart. Ez azt jelenti, hogy jégesőt űz el, vagy üdvös csapadékot hoz a tájra. Az egyik pince falán volt Szent Donát képe – ez a pince még ma is áll. A régi időkben a termésnek megfelelően jutalmazták a kéméndiek: ha jó termés volt virággal díszítették, fagy esetén leöntözték, vagy jégverte gyümölcsöt dobáltak a képhez. 
Szent István király a Hunt-Pázmán nemzetség őseinek, Bénynek adományozta e területet. A Hunt-Pázmán nemzetség még a királyság megalapítása előtt telepedett le ezen a helyen , de az esztergomi káptalannak is volt itt birtoka, melynek egy részét 1183 ban elajándékozta Farkas comes /gróf/ -nak. Farkas comes a Hunt-Pázmán nemzetség tagja volt. Hunt és fia Bény így jutottak birtokhoz közel a fejedelmi székhelyhez a Garam mentén Kéménd és Bény határában. Az adásvételt írásba foglalták, és ez mint legrégibb írásbeli emlék a község anyakönyvi kivonatának számít. 
1217–ben a Hunt-Pázmán nemzetséghez tartozó Amade, mielőtt a szentföldi hadjáratra indult volna, kéméndi birtokát a bényi monostornak adományozta.
1292-ben a szintén Hunt - Pázmán nemzetséghez tartozó Urgon comes birtokrészét az esztergomi érseknek volt kénytelen átengedni, kárpótlásul azokért a károkért, melyeket a IV. László halálát követő belzavarok alatt az érsek jószágainak okozott.
A 14. század első éveiben a trencséni Csák Máté tisztje Vörös Bede elfoglalta a községet az érsek többi településeivel együtt, melyeket csak 1312-ben nyert vissza. Az 1330-as években Telegdi Csanád érseksége idején a visszafoglalt birtokokon keletkezett károkat sikerült helyrehozni. 
Kéménd a 16.században az esztergomi érsek földesúri hatósága alá, később a hódoltsági területhez tartozott. Amikor 1543- ban Esztergom török kézre került, a falu is osztozott a környék többi településeinek sorsában. 
Az esztergomi szandzsák 1552-től 1553-ig tartó összeírásában a község is szerepelt. Az 1570. évi adóösszeírás szerint Kéméndnek ebben az időben 30 háza volt. A falunak a következő tételeket kellett beszolgáltatnia : kapuadó, házadó, kevertgabona-adó, mustadó, méhkastized, sertésadó, gyümölcstized, kender-és káposztatized, lencsetized, menyasszonyi adó, hordóadó.
Az 1560. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Kéménd és környéke teljesen a török uralom alatt állt. 
1683-ban Kéméndnek van temploma és iskolaterme. Az 1696-os összeírás során azt jegyezték fel, hogy lakatlan a falu. A gyakori katonai beszállásolások következtében elpusztult. 1699 - ben már ismét lakott hely, 54 lakosát sorolják fel adófizetőként. 
1704 elején csupán 11 község tartozott Esztergom vármegye hatóságához a többi mind a kurucoknak hódolt. A vármegye egy része teljesen a kurucok birtokában volt, Bénynél Zsámboki ezrede, Kéméndnél Ilosvay kapitány csapata őrködött. 
1705 augusztusában Kéméndet teljesen kirabolták Göden kapitány féktelen hajdúi. A nép sírva menekült Vak Bottyánhoz , kérve hogy szorítsa fegyelemre Károlyi katonáit.
Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőköny szerint 30 egésztelkes jobbágy és 35 zsellér lakta Kéméndet. 1746 -ban a faluban több iparost is jegyeztek. Később már tűzvédelmi eszközök is számba voltak véve. 1799-ben említést tesznek a Garam feletti hídról és a postáról.
A szabadságharcból a kéméndiek is kivették a részüket. 1849 április 20-án Gáspár András huszártábornok fényes győzelmet aratott Wyss császári tábornok 2500 lovasból álló dandára felett.
A község 1992–ben kopjafát készíttetett a kéméndi csata hőseinek, ily módon állítva emléket e történelmi eseménynek. 
A második világháború végén nehéz harcok dúltak a községben. A front ideje alatt a lakosság Bartra és Kétyre menekült. Ez idő alatt az orosz majd a német katonák uralták. 
1945 februárjában a megáradt Garam folyón a hidat felrobbantották. A németek az orosz katonákat kiűzték a faluból, akik közül sokan a folyóba fulladtak. A harcok következtében 140 lakos halt meg.. A helyi templom melletti emlékmű őrzi a polgári és katonai áldozatok nevét.
A falu plébániáját 1713- ban állították vissza. Templomát gróf Eszterházy Imre hercegprímás kezdte építtetni, de csak utódja gróf Csáky Miklós fejezte be.A templom a második világháborúban annyira megsérült, hogy két évig használhatatlan volt. 1962 -ben kezdődött el falairól a háborús nyomok eltávolítása. A község apraja- nagyja készséggel kivette részét a munkálatokból, kifejezve ezzel, hogy mindannyian a keresztények családjába tartoznak. A templom felszentelése 1755- ben az Úr mennybemenetelének napján volt.