Navigáció
Tartalom
Falu történelme
Kéménd az érsekújvári járás keleti részén helyzezkedik el. Nyugati része sík vidék. Keleti felének nagy része dombos jellegű, erdővel és szőlővel beültetett terület. Vízgazdálkodás szempontjából is előnyös a falu helyzete, mivel területét ketté szeli a Garam folyó, míg északi részének egy szakaszán a Szince és a Sári patak folyik. A település földrajzi adottságai nagyon jók, kiváló gabona és szőlőtermelő vidék. Valamikor kendert is termeltek . Erről a Garam partján még ma is "Kenderláb" néven ismert terület tanúskodik. A falutól délre található a "Sósok".Ritka növényzete a vasvirág, mely egész évben virágzik.
A községben végzett ásatások leletei még az őskort idézik. A helység először Camend néven szerepelt. Már a rómaiak idejében lakott hely volt. Kéménd mindig is a népek országútján feküdt, és ezt nemegyszer meg is sínylette. Számtalanszor a hadi forgandóság rombolta lakóinak erejét.
173–at írt a krónika, mikor a Garam folyó mellett vívta meg csatáját Marcus Aurelius római császár a kvádok és markománok egyesített seregei ellen. Ebben az ütközetben vett részt Donatus légionista, aki a késő középkori Európa időjárás szentje lett. Erről az eseményről a szentek legendájában a következőket írják:
Donatus mint a menydörgős légiónak – legio fulminata – volt a tagja, amely a Garam mellett döntő csapást mért a markománok ellen. Ezt a csatát még a római Marcus Aurelius emlékoszlop egyik reliéfjén is megörökítették. A csata hatására óriási égiháború tört ki. Az eső a markománok íjainak húrját eláztatta,a mennydörgés pedig megrémítette és szétszórta a már-már győzedelmeskedő sereget. Marcus Aurelius légiói viszont áldott italhoz, és győzelemhez jutottak. Donatus a csata egyik résztvevője utóbb mint veterán Rómába került. Itt kereszténnyé lett, majd mint vallásos mártír halt meg. Katakombába rejtett tetemét 1552-ben a római Szent Ágoston katakombából a Rajna menti Münterfeld kolostorba vitték. Ettől az időtől kezdődik a szent kultusza. A szentet a képen római légiós öltözetben ábrázolják, a kezében villámköteget tart. Ez azt jelenti, hogy jégesőt űz el, vagy üdvös csapadékot hoz a tájra. Az egyik pince falán volt Szent Donát képe – ez a pince még ma is áll. A régi időkben a termésnek megfelelően jutalmazták a kéméndiek: ha jó termés volt virággal díszítették, fagy esetén leöntözték, vagy jégverte gyümölcsöt dobáltak a képhez.
Szent István király a Hunt-Pázmán nemzetség őseinek, Bénynek adományozta e területet. A Hunt-Pázmán nemzetség még a királyság megalapítása előtt telepedett le ezen a helyen , de az esztergomi káptalannak is volt itt birtoka, melynek egy részét 1183 ban elajándékozta Farkas comes /gróf/ -nak. Farkas comes a Hunt-Pázmán nemzetség tagja volt. Hunt és fia Bény így jutottak birtokhoz közel a fejedelmi székhelyhez a Garam mentén Kéménd és Bény határában. Az adásvételt írásba foglalták, és ez mint legrégibb írásbeli emlék a község anyakönyvi kivonatának számít.
1217–ben a Hunt-Pázmán nemzetséghez tartozó Amade, mielőtt a szentföldi hadjáratra indult volna, kéméndi birtokát a bényi monostornak adományozta.
1292-ben a szintén Hunt - Pázmán nemzetséghez tartozó Urgon comes birtokrészét az esztergomi érseknek volt kénytelen átengedni, kárpótlásul azokért a károkért, melyeket a IV. László halálát követő belzavarok alatt az érsek jószágainak okozott.
A 14. század első éveiben a trencséni Csák Máté tisztje Vörös Bede elfoglalta a községet az érsek többi településeivel együtt, melyeket csak 1312-ben nyert vissza. Az 1330-as években Telegdi Csanád érseksége idején a visszafoglalt birtokokon keletkezett károkat sikerült helyrehozni.
Kéménd a 16.században az esztergomi érsek földesúri hatósága alá, később a hódoltsági területhez tartozott. Amikor 1543- ban Esztergom török kézre került, a falu is osztozott a környék többi településeinek sorsában.
Az esztergomi szandzsák 1552-től 1553-ig tartó összeírásában a község is szerepelt. Az 1570. évi adóösszeírás szerint Kéméndnek ebben az időben 30 háza volt. A falunak a következő tételeket kellett beszolgáltatnia : kapuadó, házadó, kevertgabona-adó, mustadó, méhkastized, sertésadó, gyümölcstized, kender-és káposztatized, lencsetized, menyasszonyi adó, hordóadó.
Az 1560. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Kéménd és környéke teljesen a török uralom alatt állt.
1683-ban Kéméndnek van temploma és iskolaterme. Az 1696-os összeírás során azt jegyezték fel, hogy lakatlan a falu. A gyakori katonai beszállásolások következtében elpusztult. 1699 - ben már ismét lakott hely, 54 lakosát sorolják fel adófizetőként.
1704 elején csupán 11 község tartozott Esztergom vármegye hatóságához a többi mind a kurucoknak hódolt. A vármegye egy része teljesen a kurucok birtokában volt, Bénynél Zsámboki ezrede, Kéméndnél Ilosvay kapitány csapata őrködött.
1705 augusztusában Kéméndet teljesen kirabolták Göden kapitány féktelen hajdúi. A nép sírva menekült Vak Bottyánhoz , kérve hogy szorítsa fegyelemre Károlyi katonáit.
Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőköny szerint 30 egésztelkes jobbágy és 35 zsellér lakta Kéméndet. 1746 -ban a faluban több iparost is jegyeztek. Később már tűzvédelmi eszközök is számba voltak véve. 1799-ben említést tesznek a Garam feletti hídról és a postáról.
A szabadságharcból a kéméndiek is kivették a részüket. 1849 április 20-án Gáspár András huszártábornok fényes győzelmet aratott Wyss császári tábornok 2500 lovasból álló dandára felett.
A község 1992–ben kopjafát készíttetett a kéméndi csata hőseinek, ily módon állítva emléket e történelmi eseménynek.
A második világháború végén nehéz harcok dúltak a községben. A front ideje alatt a lakosság Bartra és Kétyre menekült. Ez idő alatt az orosz majd a német katonák uralták.
1945 februárjában a megáradt Garam folyón a hidat felrobbantották. A németek az orosz katonákat kiűzték a faluból, akik közül sokan a folyóba fulladtak. A harcok következtében 140 lakos halt meg.. A helyi templom melletti emlékmű őrzi a polgári és katonai áldozatok nevét.
A falu plébániáját 1713- ban állították vissza. Templomát gróf Eszterházy Imre hercegprímás kezdte építtetni, de csak utódja gróf Csáky Miklós fejezte be.A templom a második világháborúban annyira megsérült, hogy két évig használhatatlan volt. 1962 -ben kezdődött el falairól a háborús nyomok eltávolítása. A község apraja- nagyja készséggel kivette részét a munkálatokból, kifejezve ezzel, hogy mindannyian a keresztények családjába tartoznak. A templom felszentelése 1755- ben az Úr mennybemenetelének napján volt.